„Fonjunk gyöngykoszorút arany levelekből,
Becsület övezte dicső, szép tettekből,
Mert e nappal, mit az eszmének szentelünk,
Múltat, jelent, a jövőt együtt ünnepelünk.”

Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr 1932. december 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával február 14-ét csendőrnappá, csendőr ünneppé nyilvánította Magyarországon. Emlékezve arra a történelmi eseményre, amikor az uralkodó aláírásával szentesítette az országgyűlésben megszavazott törvényt (1881. évi III. törvény) a magyar királyi csendőrség (és a m. kir. rendőrség) felállításáról. A Csendőrnap 1933-tól 1945-ig nem csupán a magyar királyi csendőrség megérdemelt dicsérete volt. Ez a nap emlékeztette a magyarságot a csendőrség, gyakran ember feletti teljesítményeire békében és a háborúban egyaránt. Emlékeztetett a közbiztonsági szolgálat minden örömére és nehézségeire. Emlékeztette a magyar csendőrt, emlékeztette a magyar vidék népét, minden becsületes magyart a törvénytiszteletre, a becsületességre és a haza iránti kötelességekre!